Anyanyelvünk elsajátításával olyan eszközt veszünk birtokba, amely az élővilágban egyedülálló, és amely alapvető szerepet játszik az ismeretszerzésünkben és a társas együttműködésünkben. Befolyásolja az iskolai pályafutásunkat, a társadalmi beilleszkedésünket, az életminőségünket. Az elsajátítás menete és sikeressége attól függ, hogy milyen egyéni tulajdonságaink vannak, és hogy milyen beszélőkörnyezet vesz körül bennünket.
Azoknak a gyerekeknek van könnyebb dolguk,
akik hatékonyan integrálják a különböző érzékszerveikkel felfogott ingereket,
akiknek rendben zajlik a mozgásfejlődése,
akiknek nem okoz gondot annak felfedezése, hogy a körülöttük lévő tárgyak kategóriákba rendezhetők,
akik fel tudják mérni mások ki nem mondott gondolatait és szándékait is,
akik szívesen utánoznak másokat,
akik képesek tartós szándékos figyelemre és
akik memóriája is jól működik.
Sokféle tényező befolyásolja tehát a nyelvelsajátítás folyamatát, és ebből az következik, hogy mi, felnőttek, gondozók is sokféleképpen támogathatjuk benne a gyerekeket.
A legfontosabb feladatunk az, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű nyelvi ingert biztosítsunk a fejlődő rendszer számára. Ezt közvetlen módon úgy valósíthatjuk meg, ha a beszédmódunkat a gyermek aktuális fejlettségi szintjéhez igazítjuk: szemkontaktust tartva, lassabban, szünetekkel jól tagoltan, eltúlzott artikulációval és hanglejtéssel, magasabb hangfekvésben beszélve, egyszerűbb szókincset és mondatokat használva sajátos kommunikációs formát, úgynevezett „dajkanyelvet” alkalmazunk. Segítünk azzal is, ha a gyermek beszédében előforduló hibás megfogalmazásokat helyes formában, esetleg kicsit hosszabb mondatba foglaltan megismételjük.
Számos lehetőségünk van a nyelvelsajátítás közvetett támogatására is. Sokat tehetünk pusztán azzal, ha kielégítjük a gyerekek felfedezésre, tapasztalatszerzésre irányuló igényét, ha részt veszünk a tevékenységeikben, vagy mi magunk vonjuk be őket a sajátjainkba, ha beszélgetések keretében megosztjuk egymással az élményeinket, ha türelmesen válaszolunk a tengernyi kérdésre, ha mondókázunk és énekelünk (igen, hamisan is), ha együtt nézegetünk és olvasunk könyveket, és ha el tudjuk érni – természetesen nem egyszerű tiltással, hanem alternatív lehetőségek felkínálásával – azt, hogy gyermekeink a lehető legkevesebb időt töltsék számítógép, mobiltelefon vagy akár televízió előtt.
Ha a beszélőkörnyezeti támogatás és a gyermek saját képességei is megfelelőek, akkor a nyelvelsajátítás észrevétlenül, minden különösebb erőfeszítés nélkül tud lezajlani.
Dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógus
Pécsi Tudományegyetem KPVK
Olvass tovább gyermeked beszédfejlődéséről:
Mind az anyanyelvi tapasztalatszerzés, mind a kommunikáció fejlődése jóval a gyerekek első szavainak megjelenése előtt kezdődik.
A féléves babák már rutinosan kommunikálnak gondozóikkal, vannak már kedvenc versikéik, mondókáik, a megnyugtatásukat segítő ringatók, höcögtetők, dallamok.
Az egyéves korukat betöltött kisgyermekek már megértenek több mint tíz, gyakori tárgyat vagy cselekvést jelölő szót.
Két- és hároméves kor között tovább folytatódik az intenzív szókincsgyarapodás, és kezdetét veszi a nyelvtani fejlődés is.
A három- és négyéves kor közötti időszakba lépő gyerekek már bőséges anyanyelvi ismerettárral rendelkeznek ahhoz, hogy megértsenek az aktuális szituációtól független közléseket (pl. Kivel jöttél ma oviba?) és végighallgassanak 8-10 perces, az életkoruknak megfelelő témájú meséket.
Hallgassátok a Baba HANGoló dalokat kedvenc streaming szolgáltatótok felületén is!
Bates, Elizabeth (2004): Explaining and interpreting deficits in language development across clinical groups: Where do we go from here? Brain and Language, 88(2): 248–253.
D’Souza, Dean – D’Souza, Hana – Karmiloff-Smith, Annette (2017): Precursors to language development in tipically and atipically developing infants and toddlers: the importance of embracing complexity. Journal of Child Language 44(3): 591–627.
Gathercole, Susan – Baddeley, Alan D. (1990): Phonological memory deficits in language disordered children: Is there a causal connection? Journal of Memory and Language, 29(3): 336–360.
Kereki Judit – Tóth Anikó (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv II. Tájékozódási pontok a gyermeki fejlődéshez és eltéréseinek felismeréséhez (0–5 év) https://gyermekut.hu/pdf/Lepesek_II_e-verzio.pdf
Lőrik József (2006): A gyermeki fonológiai tudatosság megismeréséről. Beszédgyógyítás (17):2. 32−60.
Lukács Ágnes – Kas Bence (2011): Érts és értesd meg magad! – A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis Ildikó – Farkas Mária – Herczog Mária – Szilvási Léna (szerk.) (2011): A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Biztos Kezdet Kötetek II. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 180−224. https://mek.oszk.hu/14800/14806/14806.pdf
Pléh Csaba (2012): A társalgás pszichológiája. Budapest: Libri Kiadó
Pléh Csaba (2015): A lélek és a nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó
Pléh Csaba – Palotás Gábor – Lőrik József (2002): Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL). Budapest: Akadémiai Kiadó
Schnell Zsuzsanna (2016): Az elme nyelve. Társalgás és nyelvfejlődés. Budapest: Akadémiai Kiadó
Sebestyénné Tar Éva (2006): A 3−6 éves kori fonológiai fejlődés kronológiai mintázata a magyarban. Budapest: Open Art
Tomasello, Michael (2005): Constructing a Language. A Usage-based Theory of Language Acquisition. Harvard University Press