Mind az anyanyelvi tapasztalatszerzés, mind a kommunikáció fejlődése jóval a gyerekek első szavainak megjelenése előtt kezdődik. Körülbelül a méhen belüli élet hatodik hónapjától a magzat szűrten ugyan, de hallja az édesanyja és a környezetében beszélők hangját, ismerkedik anyanyelve dallamvilágával. A megszületést követően azután elindul a baba és az édesanya közötti közvetlen kommunikáció. Ennek két csatornája a testkontaktus és a sírás. A diszkomfortérzetét jelző újszülött sírására az anya – a gondozási feladatok ellátásán túl – megnyugtató és biztonságérzetet nyújtó karba vétellel, öleléssel, ringatással, ritmikus, mély hangú dúdolással válaszol.
Az összehangolódás folyamatában a gondozói reakciókészségtől függően a babák jelzései egyre differenciáltabbá válnak, más-más hangerejű, tónusú és ritmusú sírással közlik az éhségüket, a zavaró pelenkatartalmat vagy éppen a kapcsolódási vágyukat.
Az önfeledt „társalgási” helyzetek is egyre kifinomultabbá válnak. Már az egészen pici babák is önkéntelenül utánozzák a kommunikációs partnerük ajakmozdulatait vagy például nyelvöltését. Kitüntetett figyelemmel hallgatják az emberi beszédet, különösen a legközelebbi gondozójukét, és nagyon hamar képessé válnak arra is, hogy megkülönböztessék az anyanyelvüket más nyelvektől. Saját önkéntelen hangadásaik kezdetben sikkantások, kurjantások vagy olyan eő- oá- ei-szerű magánhangzó-kapcsolatok, amelyek elemei még nem feleltethetők meg pontosan az anyanyelv beszédhangjainak. Idővel megjelennek az első mássalhangzók is, ezek többnyire – a fiatal csecsemők háton fekvő helyzete miatt – torokhangok. A jókedvű babák cuppogással, berregéssel, gurgulázó hangadással jelzik hangulatukat, és mivel még féléves koruk előtt felfedezik azt is, hogy jelzéseikkel hatást tudnak gyakorolni a gondozóikra, gőgicséléssel, mosolygással „párbeszédet” kezdeményeznek és igyekeznek fenntartani is.
Tévhit, hogy ez az időszak nem része a nyelvelsajátításnak. Nagyon is az, a babák már ekkor elkezdik megtanulni a kommunikáció alapszabályait, valamint az anyanyelvükre jellemző ritmust, hangsúlyt és hanglejtést.
Tippek:
Reagáljunk a baba hangicsálására: amikor elhallgat, válaszoljunk röviden, majd várjunk az újabb megszólalásáig.
Vegyünk fel rövid időre szemkontaktust a babával. Adjunk neki lehetőséget az arckifejezésünk utánozására: jó móka, amikor nagyra nyitott szánkat vagy nyelvöltésünket látva ő maga is hasonló produkcióval próbálkozik.
Kísérjük beszéddel a gondozási feladatokat, a dúdolók és ringatók pedig legyenek a napi rutin részei. Ezekkel nemcsak a baba közérzetére gyakorolunk jó hatást, de anyanyelvi mintát is nyújtunk vele.
Dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógus
Pécsi Tudományegyetem KPVK
Olvass tovább gyermeked beszédfejlődéséről:
Anyanyelvünk elsajátításával olyan eszközt veszünk birtokba, amely az élővilágban egyedülálló, és amely alapvető szerepet játszik az ismeretszerzésünkben és a társas együttműködésünkben.
Mind az anyanyelvi tapasztalatszerzés, mind a kommunikáció fejlődése jóval a gyerekek első szavainak megjelenése előtt kezdődik.
A féléves babák már rutinosan kommunikálnak gondozóikkal, vannak már kedvenc versikéik, mondókáik, a megnyugtatásukat segítő ringatók, höcögtetők, dallamok.
Az egyéves korukat betöltött kisgyermekek már megértenek több mint tíz, gyakori tárgyat vagy cselekvést jelölő szót.
Két- és hároméves kor között tovább folytatódik az intenzív szókincsgyarapodás, és kezdetét veszi a nyelvtani fejlődés is.
A három- és négyéves kor közötti időszakba lépő gyerekek már bőséges anyanyelvi ismerettárral rendelkeznek ahhoz, hogy megértsenek az aktuális szituációtól független közléseket (pl. Kivel jöttél ma oviba?) és végighallgassanak 8-10 perces, az életkoruknak megfelelő témájú meséket.
Hallgassátok a Baba HANGoló dalokat kedvenc streaming szolgáltatótok felületén is!
Bates, Elizabeth (2004): Explaining and interpreting deficits in language development across clinical groups: Where do we go from here? Brain and Language, 88(2): 248–253.
D’Souza, Dean – D’Souza, Hana – Karmiloff-Smith, Annette (2017): Precursors to language development in tipically and atipically developing infants and toddlers: the importance of embracing complexity. Journal of Child Language 44(3): 591–627.
Gathercole, Susan – Baddeley, Alan D. (1990): Phonological memory deficits in language disordered children: Is there a causal connection? Journal of Memory and Language, 29(3): 336–360.
Kereki Judit – Tóth Anikó (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv II. Tájékozódási pontok a gyermeki fejlődéshez és eltéréseinek felismeréséhez (0–5 év) https://gyermekut.hu/pdf/Lepesek_II_e-verzio.pdf
Lőrik József (2006): A gyermeki fonológiai tudatosság megismeréséről. Beszédgyógyítás (17):2. 32−60.
Lukács Ágnes – Kas Bence (2011): Érts és értesd meg magad! – A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis Ildikó – Farkas Mária – Herczog Mária – Szilvási Léna (szerk.) (2011): A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Biztos Kezdet Kötetek II. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 180−224. https://mek.oszk.hu/14800/14806/14806.pdf
Pléh Csaba (2012): A társalgás pszichológiája. Budapest: Libri Kiadó
Pléh Csaba (2015): A lélek és a nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó
Pléh Csaba – Palotás Gábor – Lőrik József (2002): Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL). Budapest: Akadémiai Kiadó
Schnell Zsuzsanna (2016): Az elme nyelve. Társalgás és nyelvfejlődés. Budapest: Akadémiai Kiadó
Sebestyénné Tar Éva (2006): A 3−6 éves kori fonológiai fejlődés kronológiai mintázata a magyarban. Budapest: Open Art
Tomasello, Michael (2005): Constructing a Language. A Usage-based Theory of Language Acquisition. Harvard University Press