Beszédfejlődés: Egy- és kétéves kor

Az egyéves korukat betöltött kisgyermekek már megértenek több mint tíz, gyakori tárgyat vagy cselekvést jelölő szót. A megértett szavak elhangzásakor keresik vagy átadják a tárgyat, illetve elindulnak a cselekvés helyszíne felé. Gyakran megpróbálják megismételni a hallottakat, például mondatok utolsó szavait (echolálnak). Ez nyelvelsajátítási stratégia: a szavak hangzó formájának ismételgetése abban segíti a gyerekeket, hogy a kapcsolódó jelentések rögzüljenek az emlékezetükben. Zene vagy ének hallgatása kedvelt elfoglaltság ebben a korban, ezt jelzi az ismerős dallamok ringatózással, később dünnyögéssel kísérése. Az egyévesek gagyogási soraiból egyre több szószerű hangsor (protoszó) emelkedik ki. Formájuk többnyire eltér a felnőttnyelvitől (pl. Gabi helyett Babi), de állandó jelenéssel bírnak a használójuk számára, és általában fontos személyek vagy tárgyak nevei.

A másfél éves kisgyerekek megértik a tiltást, és egyszerű utasításokat is végrehajtanak. Megszólalásaikban fokozatosan csökken a gagyogások aránya. Felfedezik, hogy mindennek neve van, és felismerik azt is, hogy a szavak használatával ki tudják váltani a felnőttek figyelmét és cselekvések elvégzését is. Első valódi szavaikat helyzettől függően különböző jelentésekben, egész mondatokként használják (pl. a „Kakaó!” jelentheti azt is, hogy „Kakaót kérek!” vagy az összekent pólóra mutatva azt is, hogy „Leittam magam kakaóval.”), ezért ezeket a korai megnyilatkozásokat egyszavas mondatoknak (holofrázisoknak) nevezzük.

A lányok szókincsgyarapodása 18, a fiúké 22 hónapos kor körül indul el. A gyerekek a Mi ez? / Ez mi ez? kérdések fáradhatatlan ismételgetésével jelzik szótanulási vágyukat, a kapott választ pedig igyekezenek utánmondani. A rohamos fejlődés eredményeként 2 éves korra átlagosan 200 elemű passzív és 50-70 elemű aktív szókincs birtokosaivá válnak. Gyakori jelenség ebben az időszakban, hogy az elsajátított szavakat túl tág vagy túl szűk jelentésben használják, a kutya szó vonatkozhat például bármilyen szőrös négylábú állatra is, de kizárólag egyetlen jelöltre, a család kedvencére is. Ekkortájt teszik meg a gyerekek az első lépést a mondatalkotás terén is: kételemű közlések produkálásával próbálkoznak. A kételemű közlések általában olyan szerkezetek, amelyekben két szó nyelvtani viszonyító elemek nélkül kapcsolódik össze (pl. a „Zokni nem!” jelentése: „Nem akarok zoknit húzni.”), lehetnek azonban olyan bontatlan egységek is (pl. „Add ide!”), amelyeket a gyerekek kezdetben elemzetlen tömbként használnak, és amelyek szerkezeti összetettségét csak később fogják felismerni.

Vannak olyan gyerekek, akik kétéves korukban még nem szólalnak meg. Tévhit, hogy az ő szóra bírásukra az a legmegfelelőbb módszer, ha úgy teszünk, mintha nem értenénk mutogató jelzéseiket. Megeshet ugyanis, hogy ezzel csak még tovább fokozzuk a kommunikációs nehézségeiket.

Tippek:

• A később induló beszéd hátterének tisztázása és a helyes szülői viselkedésmód megválasztása érdekében keressünk fel logopédust!

• A már beszélő gyermek közléseit ismételjük meg helyes kiejtéssel, rövid mondatokba foglalva (pl. „Tida.” – „Igen, ez egy csiga.” „Apa dódoz.” – „Apa elment dolgozni.”)

• Sem ebben az életkorban, sem a későbbiekben nincs szükség a nem megfelelően kiejtett vagy nyelvtanilag helytelen megnyilatkozások javítására, mert ezek idővel maguktól is rendeződnek, a hibás beszéd tudatosításával viszont a gyermek kommunikációs kedvét szeghetjük.

Dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógus
Pécsi Tudományegyetem KPVK

Olvass tovább gyermeked beszédfejlődéséről:

Hallgassátok a Baba HANGoló dalokat kedvenc streaming szolgáltatótok felületén is!