A féléves babák már rutinosan kommunikálnak gondozóikkal, vannak már kedvenc versikéik, mondókáik, a megnyugtatásukat segítő ringatók, höcögtetők, dallamok. Meg tudják különböztetni egymástól a közeli hozzátartozóik hangját, és képesek nevük alapján is azonosítani őket. Felismerik a saját nevüket is, ezt az őket megszólító felé fordulásukkal jelzik. Megértik az egyszerű, mozdulattal kísért szóbeli jelzéseket, például az integetéshez kapcsolt „Pápá!” vagy a hívó gesztussal együtt kiejtett „Gyere!” hangsort. Rövid időre megnyugtathatók testkontaktus nélkül, csak beszéddel vagy énekléssel is. Még egy éves kor előtt kezdetét veszi az elemi beszédmegértés: egyre több szót hallanak ki a körülöttük elhangzó – jól tagolt, dajkanyelvi – beszéd hangfolyamából.
Produkcióikban egyre erőteljesebben jelenik meg a gondozói beszédminta, egyre tisztábban ismerhetők fel bennük az anyanyelvi beszédhangok, és nő a változatosságuk is: a hangkészlet részeivé válnak a két ajakkal, valamint a nyelv és a fogmedri terület találkozásával képzett mássalhangzók is (pl. bobobo, mumumu, valamint tátátá, dadada). A körülbelül fél éves korban induló gagyogás az anyanyelvi szótagok és szótagkombinációk ciklikus produkciója (pl. bababa, nőnőnő). Ezeknek a hangadásoknak a beszélőszervek gyakorlása mellett kommunikációs funkciójuk is van.
A babák örömmel vesznek részt rövid hangpárbeszédekben, ezekben ügyesen alkalmazzák a beszélgetésekre általánosan jellemző ritmust: csendben figyelnek, amíg a partnerük beszél, majd amikor az elhallgat, hangicsálással válaszolnak. Válaszaikban igyekeznek a partnerükével azonos vagy ahhoz nagyon hasonló hangsorokat produkálni, és képesek ezek különböző változatainak a követésére is. Próbálkozásaik során előfordulhat, hogy véletlenül kiejtenek egy-egy valódi szót, és ha erre a környezetük látható örömmel reagál, akkor a szó használata stabilizálódik.
Tévhit, hogy a tipikustól eltérő nyelvfejlődésnek nem lehetnek jelei akár már ebben az életkorban is. Tévhit az is, hogy a korai időszakban tapasztalt eltérő fejlődés minden esetben kinőhető.
Tippek:
Ha az anya bizonytalan a baba fejlődésével kapcsolatban, ne halogassa a segítségkérést, forduljon logopédus szakemberhez. Ha a szakember megerősíti az eltérő fejlődés gyanúját, akkor időben megkezdhető a beavatkozás, ha pedig nem látja indokoltnak az aggodalmakat, akkor megnyugtató diagnózisával segíti az anya-gyermek kapcsolat harmonizálódását.
Ebben az időszakban sokat tehetünk a beszédfejlődés érdekében azzal, ha a babával közösen figyelünk, vizsgálunk meg a számára érdekes tárgyakat, játékokat, és közben „beszélgetünk” róluk, megnevezzük őket. Ezzel annak felismerésében segítjük őt, hogy minden egyes tárgynak, eseménynek saját hangsor felel meg, vagyis mindennek saját neve van.
A kommunikációfejlődés érdekében höcögtetőkkel, mondókákkal, testérintő versikékkel, kukucs-játékkal teremtsünk örömforrást jelentő „beszédhelyzeteket”.
Dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógus
Pécsi Tudományegyetem KPVK
Olvass tovább gyermeked beszédfejlődéséről:
Anyanyelvünk elsajátításával olyan eszközt veszünk birtokba, amely az élővilágban egyedülálló, és amely alapvető szerepet játszik az ismeretszerzésünkben és a társas együttműködésünkben.
Mind az anyanyelvi tapasztalatszerzés, mind a kommunikáció fejlődése jóval a gyerekek első szavainak megjelenése előtt kezdődik.
A féléves babák már rutinosan kommunikálnak gondozóikkal, vannak már kedvenc versikéik, mondókáik, a megnyugtatásukat segítő ringatók, höcögtetők, dallamok.
Az egyéves korukat betöltött kisgyermekek már megértenek több mint tíz, gyakori tárgyat vagy cselekvést jelölő szót.
Két- és hároméves kor között tovább folytatódik az intenzív szókincsgyarapodás, és kezdetét veszi a nyelvtani fejlődés is.
A három- és négyéves kor közötti időszakba lépő gyerekek már bőséges anyanyelvi ismerettárral rendelkeznek ahhoz, hogy megértsenek az aktuális szituációtól független közléseket (pl. Kivel jöttél ma oviba?) és végighallgassanak 8-10 perces, az életkoruknak megfelelő témájú meséket.
Hallgassátok a Baba HANGoló dalokat kedvenc streaming szolgáltatótok felületén is!
Bates, Elizabeth (2004): Explaining and interpreting deficits in language development across clinical groups: Where do we go from here? Brain and Language, 88(2): 248–253.
D’Souza, Dean – D’Souza, Hana – Karmiloff-Smith, Annette (2017): Precursors to language development in tipically and atipically developing infants and toddlers: the importance of embracing complexity. Journal of Child Language 44(3): 591–627.
Gathercole, Susan – Baddeley, Alan D. (1990): Phonological memory deficits in language disordered children: Is there a causal connection? Journal of Memory and Language, 29(3): 336–360.
Kereki Judit – Tóth Anikó (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv II. Tájékozódási pontok a gyermeki fejlődéshez és eltéréseinek felismeréséhez (0–5 év) https://gyermekut.hu/pdf/Lepesek_II_e-verzio.pdf
Lőrik József (2006): A gyermeki fonológiai tudatosság megismeréséről. Beszédgyógyítás (17):2. 32−60.
Lukács Ágnes – Kas Bence (2011): Érts és értesd meg magad! – A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis Ildikó – Farkas Mária – Herczog Mária – Szilvási Léna (szerk.) (2011): A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Biztos Kezdet Kötetek II. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 180−224. https://mek.oszk.hu/14800/14806/14806.pdf
Pléh Csaba (2012): A társalgás pszichológiája. Budapest: Libri Kiadó
Pléh Csaba (2015): A lélek és a nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó
Pléh Csaba – Palotás Gábor – Lőrik József (2002): Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL). Budapest: Akadémiai Kiadó
Schnell Zsuzsanna (2016): Az elme nyelve. Társalgás és nyelvfejlődés. Budapest: Akadémiai Kiadó
Sebestyénné Tar Éva (2006): A 3−6 éves kori fonológiai fejlődés kronológiai mintázata a magyarban. Budapest: Open Art
Tomasello, Michael (2005): Constructing a Language. A Usage-based Theory of Language Acquisition. Harvard University Press