Mese a hisztis babáról, avagy a dackorszak megértése

Miért jön elő a dackorszak, és hogyan kezelheted a helyzetet?

Hová tűnt a mindig udvarias, mosolygós kis tündérkéd? Ne aggódj, nem „romlott el”, vissza fog találni a kedves, korábbi önmagához, de szüksége van arra, hogy feszegesse a határait, hogy ellenkezzen.

Közben ő maga is szenved attól, ami történik vele, ugyanúgy vágyik a dicséretre, az ölelésre, a szeretetre, mint korábban, de nem tud uralkodni az érzelmein. Tudat alatt kicsit próbára is akar tenni. („Vajon anya akkor is szeretni fog, ha tiszta erőből becsapom az ajtót?” Csatt!) A hangsúly azon van, hogy tudat alatt! Véletlenül se hidd azt, hogy kisbabád direkt, szánt szándékkal viselkedik undokul veled! Ez is egy olyan érzelmi fejlődési szakasz, amin minden egészséges gyermeknek át kell esnie, hogy megtanuljon fontos dolgokat saját magáról és a környezetéről.

Mégis, szülőként az eddigi egyik legnehezebb feladat előtt állsz: nyugalommal, türelemmel és megértéssel kell gyermeked felé fordulnod a legsötétebb dacos óráiban is. Ez persze magától értetődőnek tűnik, minden anya ösztönösen tudja, hogy a hisztire és az akaratosságra a legjobb válasz a higgadt következetesség. Ennek ellenére ne érezd rosszul magad, ha néha kijössz a sodrodból. Képtelenség mindig tökéletesen, nyugodt hangon és türelmesen reagálni olyan váratlan helyzetekben, amikről korábban azt hitted, hogy ilyet kitalálni sem lehet! A gyerekek kreativitása sajnos határtalan akkor is, ha a frusztrációjuk levezetéséről van szó.

Hogy jobban bele tudd élni magad a helyzetébe, vegyünk egy egyszerű analógiát. Képzeld csak el azt a szituációt a felnőtt életedben, hogy van egy szuper ötleted a munkahelyeden, amivel kapcsolatban biztosan érzed, hogy óriási sikere lenne a főnökségnél. Egész nap ezen pörög az agyad, alig várod, hogy sorra kerülj a megbeszélésen, ám ahogy elkezded mondani az elképzeléseidet, a főnök a második mondat közepén félbeszakít és ízekre szedi az egészet. Hiába tudod, hogy neked van igazad, ő nem ért egyet veled, kivitelezhetetlennek, sőt, egyenesen értelmetlennek tartja az egész elgondolásod. Ő a főnök, ezért bele kell nyugodnod abba, hogy az ő szava az utolsó. Belül azonban szétrobbansz és napokig, sőt, akár hetekig is felmegy benned a pumpa, ha eszedbe jut.

Nos, kisbabád körülbelül így érezheti magát a dackorszakának minden pillanatában, amikor rátör a leküzdhetetlen vágy, hogy leverje a vázát az asztalról, hiszen az a csörrenéssel járó hang annyira szuper! Nem is érti, hogy miként fordulhat elő egyáltalán olyan, hogy anyának ez ne tetszene! És ha letöröd az erre irányuló próbálkozásait, nem marad más, mint a fortyogás, az ellenkezés, a hisztizés. De ne feledd, itt mindig a Tiéd az utolsó szó.

Hogyan kezelheted ezeket a szituációkat?

Alkalmazhatod a „megengedő, ám határozott kereteket megállapító és ehhez ragaszkodó” anyai technikát. Ennek az a lényege, hogy hagyd neki, hadd próbálgassa a szárnyait az élet apróbb (de számára igenis óriási) dolgaiban a dackorszakban is. Például hagyd rá, ha a legszakadtabb ruhácskájába akar felöltözni, ám - a korábbi példánál maradva – határozottan nemet kell mondanod, ha szandálban akar elmenni otthonról a mínuszokban.

A figyelemelterelés szintén nagyon hatékonyan tudja megoldani a hisztit! Próbáld meg kedvenc játékát a figyelmébe ajánlani, vagy például ha a háztartásban tevékenykedsz, akkor hívd magadhoz, hogy segítsen neked valamelyik feladatban. Engedd hagy söprögessen, vagy pakolja be veled a szennyes ruhákat a mosógépbe. Lehet, ha valamilyen számára izgalmas tevékenységre hívod, akkor már nem lesz kedve a hisztire pazarolni az időt!

Jó módszer lehet még a hiszti figyelmen kívül hagyása is! Emlékszel, a hiszti kiváltó oka az, hogy felhívja magára a figyelmet, és kierőszakoljon belőled egy reakciót. Ha leszidod, vagy hosszasan vigasztalni kezded, a viselkedésével elérte a célját. Ezzel szemben, ha egyáltalán nem mutatsz érdeklődést iránta, és rezzenéstelenül teszed a dolgod tovább, akkor egy idő után abba fogja hagyni a durcázást, és máshogyan fog közelíteni feléd, higgadtan fogja kérni, hogy megöleld, játssz vele. Természetesen a szemed sarkából mindig figyeld a gyerkőcöt, nehogy veszélyes dolgot csináljon, de egyébként a hiszti figyelmen kívül hagyása nagyon rövid idő alatt megtanítja a gyermeked arra, hogy ne így fejezze ki a figyelem iránti vágyát.

A kereteket tehát te szabod meg, de azon belül nagy mozgásteret hagysz neki. Ez a gyermekednek is nagyon jó kompromisszum (még ha néha ellenkezik is), mert most még ugyan nem ismeri fel, de óriási szüksége van a biztonságot nyújtó védőhálóra, amit minden körülmények között biztosítasz számára. Szüksége van rá, hogy valaki megmondja, hogy mit szabad és mit nem, így fejlődik, így tanul. Erről szól ez az egész dackorszak, amin, ha - kisebb-nagyobb döccenőkkel is - közösen végigmentek, még jobban megismeritek majd egymást és lelkileg megerősödve, bölcsebben vághattok neki az újabb közös kalandoknak.