Apa vagyok és szomorú
Megszületett a kisbabánk, néhány nap kórház után végre otthon vagyunk. Ám ahelyett, hogy örülnénk, a feleségem mindenen kiborul és sír. És ami azt illeti, én sem vagyok valami vidám. Engem is elért volna a depresszió?
Apák és a szülés utáni depresszió
Szülés utáni depresszió? Nem csak az édesanyák „kiváltsága”, olyannyira, hogy a becslések szerint a kispapák 15 százalékát is érinti.
Mi az oka?
Több dolog is lehet: félelem az új felelősségtől, vagy attól, hogy a dolgok nem a megszokott kerékvágásban haladnak. Az apukák a kicsi érkezésekor azt is érezhetik, hogy elhanyagolják őket, vagy éppen azt, hogy túl sokat vár el tőlük szívük választottja.
Mi a megoldás?
Időt kell szánni az új szerep elsajátításához. Javasold a partnerednek, hogy mutasson apró gesztusokat feléd, amiből érzed, hogy nem a bébi uralja minden figyelmét! Ne szigetelődj el, beszélj inkább az érzéseidről! Ahogyan ez az édesapa is teszi…
A feleségem haszontalannak érzi magát
A feleségem szomorú és komor. Épp az előbb fakadt sírva, csupán azért, mert elfelejtettem sajtot venni. Előtte egy megbeszélés közepén hívott fel, hogy elmondja, mennyire haszontalannak érzi magát. És még én nem hittem a barátaimnak! Azt gondoltam, hogy szegények nem a megfelelő nőt választották. Valójában akkor, többé-kevésbé, minden nő szenved a szülés utáni depressziótól?
Mi történt velem?
Alaposan tanulmányoztam a témát, szinte mindent elolvastam, amit csak találtam, így már mindent tudok a szülés utáni depresszióról. Egyszerűen csak a hormonokat lehet hibáztatni érte. A tünetek sokfélék lehetnek, ahány nő, annyiféle baby blues: melankólia, hangulatingadozások, álmatlanság vagy étvágytalanság... Ilyen az én szerencsém, a feleségemnél ezek közül mindegyik jelentkezik.
Először aggódtam, és azon tűnődtem, vajon az én hibám-e. Most, hogy többet tudok róla, próbálom újraértékelni a helyzetet és nem magamat okolni. Nem az én hibám és nem is az övé. Minden rendben van. Ez csak egy átmeneti időszak, és teljesen normális, ha depressziósnak, vagy nem érzi magát elég jónak.
Azt hiszem, én is depresszióssá váltam a szülés után. Azt mondják, hogy annyira együtt érzek a feleségemmel, hogy én is depresszióba estem. Tegnap elsírtam magam egy állatokról szóló dokumentumfilm közben. El tudod ezt képzelni? Apák, amint az erdőben játszadozó kismackókat nézve elbőgik magukat. De nem mondom el neki, ez a macik és köztem marad. Néha azt mondja csúnyának és kövérnek érzi magát. Megértem. Én is átmentem egy „fantom terhességen” és most 4 kilót kell leadnom.
Mit tehetnék a feleségemért?
Az én feladatom az, hogy segítsek a partneremnek, hogy a dolgok visszakerüljenek a megszokott kerékvágásba. Nem drámázok és igyekszem megnyugtatni őt. Minden lehetőséget megragadok, hogy könnyítsek a helyzeten, és hogy megnevettessem. A viccmesélés, a grimaszok és a meglepetések mestere lettem. Tegnap vettem neki egy gyönyörű ruhát, és azt mondtam, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon. Elsírta magát. Annyira oda nem illő és nevetséges volt, az egész helyzet hogy húsz percig nem tudtuk abbahagyni a nevetést. Nincs egy unalmas perc sem ezekben a napokban.
Szakítok arra is időt, hogy pihenhessen. Amikor én vigyázok a kisbabánkra, ő lazíthat egy kicsit a fürdőszobában, vagy elmehet a barátnőivel beszélgetni. Igen, tudom, én vagyok a tökéletes férj, és azzal, hogy apa funkcióban működöm, segítek a feleségemnek, hogy ő is minden anyai feladatát elláthassa, amely önbizalommal tölti őt el. Azt hiszem, ő csak figyelemre és nyugalomra vágyik.
Kapcsolódó cikkek