Ki a győztes az anyák versenyében?

Az első három hónapot, amit végre anyukaként a babáddal töltesz, szokták negyedik trimeszternek is nevezni. Ennek oka, hogy ebben az időszakban az újszülött pontosan ugyanazt a biztonságot, harmóniát és az anyával való egységet keresi, amit előtte kilenc hónapig a pocakodban is megtapasztalhatott. Ez lehetne egy nagyon egyszerűen lezajló folyamat is, de az igazság az, hogy nem biztos, hogy Te is ugyanilyen harmóniában éled meg ezt a bizonyos negyedik trimesztert. A jóllakottan és hálásan elnyúló, két etetés közt csendben alvó csecsemő és az egész nap torka szakadtából ordító, éjszaka sem alvó baba két véglete között a paletta széles választéka tárul az anyukák elé, és Te csak abban lehetsz biztos, hogy teljesen egyedi módon fogod megélni ezt a kezdeti időszakot.

Talán, ha már a többedik babádat hoztad világra, kevésbé lepődsz meg az első időszak okozta váratlan fordulatokon – bár ezt tökéletesen meg tudjuk cáfolni -, viszont, ha újdonsült anyuka vagy, akkor pillanatok alatt a mennyországból a pokolban érezheted magad, és fordítva. Jobb, illetve rosszabb esetekben a mennyország, valamint a pokol érzete konstans tartja magát hónapon keresztül. Persze nem arról van szó, hogy a negyedik trimeszter végén varázsütésre minden átalakul, mert nem. Előfordul, hogy valakinek csak kettő, de olyan is van, akinek akár öt hónapig is eltart ez a bizonyos kezdeti időszak, amivel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy ez inkább a reményről szól, arról, hogy semmi sem állandó állapot egy gyerekkel, és mindig jöhetnek nehezebb és könnyebb időszakok. 

Ennek az időszaknak van még egy érdekes jellemzője az anyák életében. Ekkor óhatatlanul is elkezdhetsz azon gondolkodni, hogy vajon mennyire csinálod jól ezt a bizonyos anyaságot. Mi is lehetne kézenfekvőbb arra, hogy megítéld saját kompetenciádat, mint az, hogy babád hogyan érzi magát? Barátságos, mosolygós, esetleg sokat sír, nyitott és érdeklődő vagy inkább zavarják a változások, könnyen alkalmazkodik, ha úgy adódik, hogy picit meg kell borítani a napirendet vagy ennek egész napos nyüglődés az ára? Amennyiben babád síros, nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, és nem nagyon lehet elvonni a figyelmét sem ilyenkor, míg a szomszéd baba egész nap nyugodtan alszik, akkor legalább egyszer biztosan felteszed magadban a kérdést, hogy vajon miért megy másoknak jobban, és én mit csinálhatok rosszul. Erre a legvalószínűbb válasz, hogy: semmit. Valószínűleg semmit nem csinálsz rosszul. Mivel az, hogy babád, hogyan érzi magát, több tényező együttes eredménye. Az is nagyon érdekes téma, hogy mik ezek a tényezők, de előtte érdemes feltenned magadban egy másik kérdést is: Miért hasonlítom magam más anyukákhoz, és miért gondolom azt, hogy ők biztosan jobban csinálják?

Elképzelhető, hogy arról van szó, hogy nem tudsz teljes mértékben nyitott lenni saját érzéseid megtapasztalására. Esetleg félsz átadni magadat ezeknek az érzéseknek, bizonytalan vagy, és ha kicsit másképp érzel, mint ahogy szerinted más anyukák éreznek, akik jól csinálják, akkor azonnal bűntudatod lesz. Ennek köszönhetően átállsz egy olyan működési módra, ahol megpróbálod csökkenteni a bűntudatod azáltal, hogy próbálsz megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit mások vagy esetleg Te magad támasztasz az anyaszerepeddel szemben.

Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja azt mondja, hogy ilyenkor a saját elképzeléseid megvalósításánál erősebb lesz a szükséglet, hogy mások, akiknek fontos számodra a véleménye, elfogadjanak Téged. Időnként azonban csak akkor érzed, hogy elfogadnak, ha egy bizonyos módon cselekszel. Ilyenkor az elfogadásod feltételekhez van kötve, és Te ezek mentén kezdesz el működni, sőt egy idő után már saját magad állítod saját magad elé ezeket a feltételeket. Amikor anyaként azzal szembesülsz, hogy bármit teszel, nem tudod babádat megnyugtatni és rengeteget sír, akkor azonnal magadban keresed a hibát. Ez azért van így, mert a csendben nézelődő vagy alvó baba láttán mindenki elismeréssel mosolyog rád, talán még hangot is adnak annak, hogy milyen nyugodt baba, látszik, hogy kiegyensúlyozott. Ez a bók természetesen neked szól, az anyukának, aki mindent jól csinál. Ez a szeretet és elfogadás azonban feltételhez kötött, ahhoz kötik mások, hogy babád éppen hogyan érzi magát. Egy folyton síró baba hallatán nem érzel elfogadást, sem kedvességet, inkább csak sajnálnak vagy rosszabb esetben érezhetően zavarja őket babád sírása. Ilyenkor azt érzed, hogy nem tudod teljesíteni azt a feltételt, ami mentén elfogadnak, ezért elkezded magad hasonlítgatni azokhoz az anyukákhoz, akiket elfogadnak, mert te is arra vágysz, nagyon. Nem kell azonban velük versenyezned, és nem kell teljesítened a feltételeket sem vagy megfelelni az elvárásoknak. Ez a Te egyedi megélésed, nyugodtan merd átélni azt, és elfogadni magadat és babádat is olyannak, amilyenek vagytok. 

Az, hogy megérted, hogy nem kell másoknak megfelelned, és a többi anyukához hasonlítanod magad már nagy előrelépés, ettől függetlenül sokszor mégis nehéz elfogadni, hogy miért van az, hogy amikor kisbabád időben kap enni, kicseréled a pelusát és elaltatod, akkor amikor fáradt mégsem nehezül el hálásan a mellkasodon, hanem továbbra is sír és nyugtalan. Ez vajon azt jelenti, hogy mások jobban csinálják, ügyesebbek? Nem valószínű. Most itt az ideje, hogy megnézzük azt is mi lehet még nehezítő körülmény az ‘anyukák versenyében’. 

Van egy tényező, ami befolyással van babád hangulatára, viselkedésére. Ezt a tényezőt úgy hívják, hogy temperamentum. Két amerikai pszichológus közel harminc éven keresztül vizsgált csecsemőket egészen felnőtt korukig, és megállapították, hogy a szülők nem feltétlenül tehetnek a gyermekeik viselkedési zavarairól. A csecsemőkre vonatkoztatva ez azt is jelenti, hogy van olyan baba, akinek „nehezebb a temperamentuma” és anyukája apukájával karöltve nagyobb erőfeszítéssel tud egy harmonikus szülő-gyerek kapcsolatot fenntartani. A vizsgálat szerint a csecsemőket három csoportba lehet sorolni. Vannak a könnyű temperamentumú mosolygós, nyugodt, kiegyensúlyozott, könnyen alkalmazkodó és érdeklődő babák. Sokat síró, nehezen alkalmazkodó, ingerektől elzárkozó nehéz temperamentumú csecsemők, valamint a lassan felmelegedők, akik csak enyhén negatív hangulatúak és alkalmazkodnak, csak picit lassabban, mint az átlag.

Így nem a Te anyai kompetenciád, hanem a biológia dönti el, hogy melyik csecsemő milyen temperamentummal fog rendelkezni. Természetesen szülőként is tehetsz azért, hogy a babádnak jobb legyen a közérzete, csak fontos tudnod, hogy vannak olyan faktorok is, amikre sajnos vagy nem sajnos, nincs túl sok ráhatásod.